“Merre van az előre?” – önismereti csoport Bécsben

Önismereti csoport magyaroknak 2012. októberétől Bécsben

A csoportot Ausztriában élő magyaroknak hirdetjük meg, magyar nyelven. Csatlakozhat olyan, aki hosszú ideje itt él, és olyan is, akinek csak egy átmeneti állomás az itt-lét.

• Honnan jövök és merre tartok?
• Közösség, barátok, szerelem: itt is? Hogyan is?
• Osztrák-magyar párkapcsolat
• A családi rendszer működésének korrekciója
• Transzgenerációs minták, traumák: a Sorskönyv újraírása
• Életem erőforrásai: örömöm, alkotóerőm, fizikai erőm

Emlékeimben élek

Úgy tűnik, van egy Emlékező Énünk, ami uralni tudja jelenünket is, olyannyira, hogy még el is rabolhatja tőlünk azt. Így vagyunk összerakva emberként…

Mennyire vagy elégedett a mai napoddal? Mit mondanál, mennyire voltál ma boldog úgy összességében? Vajon mire gondolsz, amikor erre a kérdésre válaszolsz? Összesíted-e a nap jó és rossz élményeit? Vagy valami más a döntő? Úgy tűnik, hogy létezik egy egyetemes emberi mintázat, hogy hogyan értékeljük saját boldogságunkat. És a válasz rejtélyes módon a “más a döntő”. Daniel Kahneman, közgazdasági Nobel díjas pszichológus (!) és kollégái, aztán pszichológusok armadája kutatta ezt a kérdést és jutott hasonló következtetésre.

Új Facebook oldal

Az új névhez lett új oldal is, Tágas a világ néven. Csatlakozzatok ide!

A régi oldal (Itthon és otthon) megszűnik majd, ezért kérlek mindannyiótokat, akik ott vagytok, hogy gyertek át!

Új kép is lett, meg új logó. Csak e sorok írója és olvasója maradt a régi – vagy tán ők is alakultak?

Életrevalók

Ez egy qrva jó film, mondhatnám stílusosan, Drissként. Süt belőle az életöröm, olyannyira, hogy még a néző bőre is belepirul. Felállva az ember magát is remek szerzetnek érzi, és utóhatásként spontán módon olyan dolgokra ragadtatja magát, amire még soha és amik irtó jól állnak neki, mert tele vannak élettel. Megtörténhet hovatovább az is, hogy elereszt egy-két olyan viccet, amik nagyon ülnek  – közeli hozzátartozói legnagyobb elképedésére, akik eddig konzerv poénokon edződtek…

Eredeti cím: Intouchables
Magyar bemutató: 2011. december 22.
Rendező: Olivier Nakache, Eric Toledano
Forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano
Szereplők: François Cluzet, Omar Sy, Anne Le Ny, Audrey Fleurot, Clotilde Mollet, Cyril Mendy

Kékköpenyes, copfos, otthonülő jókislány

Írtam itt most nemrég arról, hogy a felfedezés meg az útnak indulás az milyen jó…Nem vagyok kalmár, aki olcsón adja tovább könnyen szerzett portékáját. No, nem, erről szó sincs. Nem vagyok született felfedező. Én egy egyszer-volt kékköpenyes, copfos, hallgatag, otthonülő kiscsaj voltam, egy igazi rendes jókislány. Szóval innen indulva beszélek a nekieredés szépségéről. Ezért ilyen húsba vágó mindez…

Kiscsajként irtózatos kalandnak éreztem a nyári táborokat és ha lehetett, ki is hagytam őket. Sőt, most tudtam meg, hogy még az énekkart is túl soknak éreztem.

Gyere, tágas a világ!

A blog új címe „Tágas a világ“. Ez egyben egy állítás, amihez mélyen tudok kapcsolódni személyes élményeim által, másrészt a távlatokra való csábítás. Ahogy elindulsz, látóhatárod is veled mozog majd. Ahogy utazol, úgy lesz egyre tágasabb számodra a világ.

A világ végtelen: ha elindulunk emberi léptékeink felől, akkor kifelé, a bolygók, csillagok, a Tejút és más galaxisok felé – nem érünk a végére: nemcsak űrhajóinkkal, de távcsöveinkkel sem. A „látható“ világegyetem 14 milliárd fényév, az azon túli sejthető pedig 93 milliárd fényév. Mi pedig – úgy tűnik – nem a közepén vagyunk. Ha befelé indulunk, az elemi részecskék felé, akkor az atomon, a kvarkokon a neutrinókig jutunk, amik zavartalanul hatolnak át az anyagon, fénysebességgel. A távlatok beláthatatlanok. A világunk kifelé és befelé egyaránt tágasabb annál, mint amit mi láthatunk, mint amiről mi tudhatunk. A világegyetem határtalan, még pusztán fizikai értelemben is. Mindez túl van a mi érzékelésünkön, csak beleborzongani tudunk.

Világunk végtelen. Lelkünk növekedésre, fejlődésre van berendezve. Halálunkig hív minket a más, a több, a teljesebb. Rajtunk múlik, miképpen válaszolunk erre a belső hívásra, mi az, amivel ezt a belső vágyat betölteni igyekszünk.

Bennem élsz – a tükörneuronok

Nem vagy különálló, magányos sziget. Nem tudsz megfigyelő maradni az életedben, nem tudsz csak messziről nézni a többiekre. Idegsejtjeid révén kapcsolódsz, sőt, még érzed is, hogy a másikban mi megy végbe. Össze vagyunk huzalozva, a természet végtelen alaptörvényei szerint. Nincs mese: együtt sírunk, együtt nevetünk.